Három, turisták által kevésbé felkapott Kanári-szigetről már olvashattatok, de ha lemaradtatok, semmi gond, csak kattintsatok IDE. Aztán pedig máris jön Sofi élménybeszámolójának folytatása nem kevésbé izgalmas helyekkel, és egy meglepetés videóval arról, milyen az élet a furgonban!

Davis, a furgon

Teneriféről előttem már rengetegen írtak, az útikönyvek is tele vannak tippekkel, mit kell megnézni. Nekem egy kicsit nehéz írnom róla, három év itt élés után másképp látom. Amúgy is jobb szeretem a csendesebb helyeket, amik a turista paradicsomon, csúszdaparkon és állatparkokon (amit személy szerint elítélek) túl van. A sziget közepén található egy még mindig aktív, bár szunnyadó vulkán, a 3718 méter magas Teide. Ez alapvetően határozza meg a sziget időjárását. Északon kicsit hűvösebb, esősebb, viszont sokkal zöldebb a sziget. Egy kirándulás ezen a részen csodás. Egyik kedvencünk Agua Garcia erdeje, ahol két óra alatt mindenféle időjárással találkozhatunk, és vagy 5-féle erdőn (köztük eukaliptusz) keresztül vezet az út. Ha már erdő, akkor a nagy kedvenc Anaga, bármikor szívesen visszatérünk. A sziget északi oldalán, ahonnan már nem visz tovább az autóút sem, mi napokat el tudunk tölteni. Innen is visz túraút az utolsó világítótoronyig, ahol hihetetlen, de szintén laknak. Na ez már tényleg a világ vége. A sziget barrancoi (kanyonjai) szintén remek túra lehetőségeket adnak. Van ami egyszerűen bejárható, de aki kedveli az extrém dolgokat, kötelekkel is ereszkedhet. A strandok általában fekete homokosak (ez elsőre fura érzés), de vannak természetes medencék is. A kedvencünk Los Abrigos mellett van, bár a kilátás egyértelműen a Los Gigantes melletti medencéből a legszebb, mivel rá lehet látni a gigantikus sziklafalra. De vannak eldugott, barlangba épült falvak, titkos partok… igazából a hátizsákosok, és furgonlakók paradicsoma. Azt szeretjük igazán, hogy egy kicsit minden szigetből van itt valami. Teneriféről rengeteget tudnék még írni, de kalandozzunk tovább.

< >

Tenerife

Gran Canariát Santa Cruz de Teneriferől induló komppal lehet elérni. Attól függően, hogy melyik kikötőbe érkezünk az út 2 óra vagy több. Első alkalommal nem nyert meg a sziget, de most alig akartam eljönni. Ez volt a “spontán” szigetünk, legtöbbször csak ránéztünk a térképre, hogy “na ide el kéne menni”. De szerencsére itt is kaptunk pár tippet a barátoktól. Északon itt is picit hűvösebb volt, de a déli rész adta a szokásos meleget. A turista részek itt sem nyűgöztek le, kivéve talán Puerto de Mogan, ami egy igazi gyöngyszem virágos kis utcácskáival. Ezúttal sikerült feljutnunk a legmagasabb pontra is, a Pico de las Nievesre, bár a nem messze lévő Roque Nublo nagyobb élmény volt, hiszen erdőn és láva mezőn keltünk át, hogy aztán egy 62 méter magas magányos sziklához érjünk. A Barranco de Guayadequet második próbálkozásra tudtuk megnézni az eső miatt. Itt még mindig sokan élnek barlanglakásokban. Presa de las Niñas látogatását mi egy ottalvással kötöttük össze. Egy hegyi tó látványára ébredni utánozhatatlan. Természetesen a csillagos eget lesni, mint minden szigetről innen is hihetetlen élmény. De van ám a szigeten kávéültetvény is, a Barranco de Agaeteben. Kettő van egymás mellett, bármelyiket választod nem csalódhatsz. Gran Canaria is tökéletes hely, bármit is csinálnál. Gyönyörű partok, remek kirándulási lehetőségek, hangulatos kis városok. És biztos vagyok benne hogy a felét se láttuk.

< >

Gran Canaria

Innen mentünk tovább Fuerteventurára, ami kellemes csalódás volt (gyanítom a majdnem szélmentes időnek köszönhetően). A táj nem túl változatos, 2 óra vezetés után sem nyújt újat, de nem is ezért szeretjük. Gyönyörű, homokos partjai vannak, hófehér homokkal és türkiz lagúnákkal, kilométer hosszan. A sziget úgy általában szörfös paradicsom, bármelyik fajtájáról is legyen szó (igen, ezt Kolos is kihasználta). Cofetet mindenképp érdemes megnézni, gyönyörű, szintén világvégi elképesztően hosszú strand, no meg néhány csacsi. Cotillo hófehér homokos partja szintén érdekesség, Playa de Sotavento pedig olyan, amit tényleg csak képeslapokon látni. Ami nekünk fura volt, hogy itt rengeteg mókussal találkoztunk a nemzeti parkban és a vulkánok oldalán.

Fuerteventuraról egy rövid hajókirándulással elérhető Los Lobos szigete, mely lakatlan. Ha jó az idő érdemes átmenni, szintén csodás lagúnák találhatók itt, de egy jó séta is megejthető, ha el tudsz szakadni a víztől. Egy étterem van a szigeten, ahol összesen kétféle ételből választhatsz (minek kéne több), de figyelem előre kell helyet foglalni mivel korlátozott mennyiséget főznek.

< >

Fuerteventura - Los Lobos

Fuertéről mi az ünnepek miatt visszatértünk Tenerifére az itteni családunkhoz, de természetesen tovább lehet hajózni Lanzarotera. Ha tudtuk volna, hogy Teneriferől ilyen borzalmasan hosszú, majdnem 12 órás komp út átszállással, lehet inkább továbbmentünk volna. Sajnos az időjárással ezúttal nem volt szerencsénk, végig fújt a hideg szél és néha esett is, de megpróbáltuk a legtöbbet kihozni a helyből. Bár kicsi a sziget, meglepően sok a turistaközpont, de szerencsére találtunk eldugott helyeket. Számunkra fura volt, hogy itt annyira a turizmusra építenek, hogy nagyjából minden természeti látványosságért fizetni kell. A kellemetlen időjárás miatt a partokat nem nagyon figyeltem meg, de itt is vegyesen vannak sziklásak és homokosok egyaránt. Ami nekünk újdonság volt, az például a Charco de Los Clicos, ami egy az óceánról levált medence és az algák miatt zöldre színeződött. De a Cueva de Los Verdes is nagy élmény volt, hiszen nem minden nap jár az ember láva kürtőben. A Timanfaya Nemzeti Parkbuszos kirándulására is megéri pénzt kiadni, de legyen nálatok készpénz mert kártyával nem lehet fizetni és közel s távol sehol egy automata. Mi végül ezért nem mentünk be. Ha kellemes az idő, akkor érdemes átmenni La Graciosa szigetére. Sajnos nekünk ez kimaradt (köszi szar idő) de a távolból is látszott hogy gyönyörű. Amit pedig még sehol nem láttam, az a vasárnapi piac ilyen formája, ugyanis egy napra Teguise egész városa piaccá változik, mintha valami vásárban lennél. Az ócskástól kezdve a gagyi kínaiig, kis termelőtől a kézművesig mindenki képviseli magát.

< >

Lanzarote

Lanzaroteval véget ért a kanári kalandozásunk, de az oldalunkon bárki visszanézheti videóinkat, ott egy kicsit bővebben láthatjátok az utunkat, alkalmi útitársakkal, barátokkal együtt, akiknek rengeteget köszönhetünk. Ezzel az írással is csak a felszínt kapargattam, szerintem egy könyvre való gondolatom lenne az itteni élményekről és tapasztalatokról, hiszen fél év történéseit nehéz rövidre fogni, de talán valaki így is kedvet kap, hogy legalább egy szigetet meglátogasson. Köszönöm a figyelmeteket!

Ezzel még nincs vége, ugyanis Sofi és Kolos már újabb kalandokat tervezgetnek. Ha követitek az oldalukat, hamarosan az is kiderül, merre visz az útjuk, és remélem, majd itt is mesélnek az élményeikről!

Egy kis ízelítő abból, milyen az élet egy furgonban:

A Van Life In Canarias oldalát az alábbi linken találjátok, érdemes ott is szétnézni!

https://www.facebook.com/vanlifeincanarias/

A bejegyzésben szereplő képek a Van Life In Canarias tulajdonát képezik. További felhasználásuk csak a szerzők engedélyével lehetséges!

Ha szívesen olvasnál többet is Teneriféről:

https://utitars.cafeblog.hu/kategoria/tenerife/

Ha részletesebben is érdekel Lanzarote és La Graciosa:

https://utitars.cafeblog.hu/kategoria/lanzarote/

Ha lemaradtál az első részről:

Egy magyar pár, akik furgonnal járják végig a Kanári-szigeteket (1. rész)

FIGYELEM!

Az oldal 2021. január 1-től nem frissül, aktuális tartalmakért kérlek, látogass el a  Facebook-oldalamra!

.