Sofi és Kolos élete nem hétköznapi, ugyanis beköltöztek egy furgonba, amivel azóta járják a Kanári-szigeteket. Mint kiderült, mikor decemberben Fuerteventurán jártunk, éppen akkor ők is a sziget felfedezésén voltak, de sajnos nem sikerült összefutnunk. Az oldalukat, a Van Life in Canarias-t már egy ideje követem, és nagy örömömre Sofi igent mondott a felkérésemre, hogy meséljen kalandos életükről.
A fotót készítette: Markóth Bálint, Fábián Kata
Creative Canary Studios
Foto-Tenerife.com
Talán néhányan már elgondolkodtatok azon – mikor már kezdett felőrölni az a bizonyos mókuskerék – hogy otthagytok mindent, bepattantok egy lakókocsiba és csak szabadon neki indultok a világnak. De vannak olyanok is, akiknek ez volt a legtitkosabb gyerekkori álma, de soha senkinek nem mondták el, mert annyira valószínűtlen hogy valaha is megtörténhet. Mi ebbe a csoportba tartozunk. Eljutni odáig, hogy egy furgonnal járjuk a Kanári -szigeteket hosszú út volt, mégis megpróbálom rövidre fogni, mivel az irományom lényege, hogy bemutassuk a szigeteket.
Először is ott voltunk mi, akik egymást nem ismerve élték budapesti mindennapjaikat. Kolos próbált a zenére koncentrálni, de emellett volt “normális” munkája is. Végül a kilátástalanságot megunva vett egy repjegyet Tenerifére, ahonnan már nem akart visszanézni. Én (Sofi) épp az egészségügyben dolgoztam mikor azt éreztem elegem van, tenni kell valamit. Egy barát pont Tenerifén volt és invitált egy picit hosszabb nyaralásra. Sok-sok külön átélt kaland után végül megismertük egymást, amiből aztán szerelem és házasság lett.
Dolgoztunk amikor volt mit, legutóbb egy hostelben. Közben egy nyaralás alkalmával Gran Canarian megszületett a gondolat (néhány barát hatására), hogy ha már úgyis szeretünk több napos kirándulásokat tenni, akkor vegyünk egy kocsit amiben aludni is lehet. Végül sajnos felőrölte az idegeinket a hosteles munka, így inkább kiléptünk belőle és beköltöztünk a furgonba, hogy körbenézzünk a többi szigeten. Ha valahol kedvünkre való munkát találunk természetesen nem zárkózunk el attól, hogy dolgozzunk, de addig is élvezzük a szigetek felfedezését.
Az utunkat szeptember elsejével kezdtük meg, és a Van Life In Canarias oldalon próbáljuk megosztani az élményeket. Az, hogy milyen felszereltségű az autó egy videóban bemutatjuk, így erről most nem írnék külön. Az pedig hogy milyen megalkuvásokkal jár furgonlakónak lenni, megint csak egy külön történet.
A Kanári-szigetekről először talán mindenkinek Tenerife vagy Gran Canaria ugrik be, pedig a többi sziget is abszolút említésre méltó. A szigetek annyira jó helyen vannak, hogy télen-nyáron kellemes a hőmérséklet. Egy-egy sziget is többféle mikroklímával rendelkezik, ez adja sokféleségüket, és így lehetséges az, hogy ha már unod a déli hőséget és kopárságot, csak bepattansz a kocsiba, és max egy óra alatt már az erdőben kirándulhatsz. Persze ez Fuerteventurára és Lanzarotera nem igaz. A szigetek közt repülővel vagy komppal lehet közlekedni, mi értelemszerűen az utóbbit választottuk.
Először La Palma felé vettük az irányt. Ez a legzöldebb sziget, vulkánok sorozata szeli ketté, rengeteg a kirándulási lehetőség, így talán ezt vártuk a legjobban. Teneriféről kb. 3-4 óra hajózással értük el a szigetet. La Palmának már a fővárosa is gyönyörű, mindenképpen megér egy sétát. Szűk kis macskaköves utcái és balkonos régi házai visszarepítenek a múltba. Az sem mellékes, hogy a városban sétálva egyszer csak egy óriási hajóba botlasz. La Palmának nincs túl sok strandja de azért a forró napokon nem maradtunk óceáni fürdőzés nélkül. Van néhány homokos part, ebből is kiemelendő Playa de Nogales. Megközelítése nem egyszerű, de annál élvezetesebb. A főútról kb. 15 perc szerpentin a part felé, miközben a banán levelek csapkodják a kocsit, majd a parkolóból még 10 perc gyalog le a lépcsőkön a partra. Ha mindezen túl vagy, egy hatalmas szikla fallal szegélyezett kilométer hosszú, érintetlen, homokos parton találod magad. Találtunk néhány természetes és féltermészetes medencét is. A Charco Azulnál az egészen apró gyerekekre is gondoltak egy kis medence kialakításával, de La Fajananál is lehet egy jót mártózni. Sőt egy kis parti sétával, ahol már senki nem jár szintén van néhány eldugott mini medence ami egy kis felfrissülésre ideális. Míg a sziget déli része egy óriási láva mező, ahol egy sólepárló is működik, addig az északi rész gyönyörű zöld, az erdőkben szelídgesztenye, babér és még milliónyi fajta fa. Számunkra a legcsodálatosabb Los Tilos erdeje, szubtrópusi babérerdő, melyet egy vízesés is tarkít. Ide azért kell egy kis szerencse, mert legtöbbször esik az eső. Első alkalommal mi is megjártuk, de 2. próbára sikerült napfényes időt kifogni. Egy óriási kráterben (La Caldera de Taburiente) néhány órányi kirándulás keretében egy újabb vízesésre vadásztunk (Cascada de los Colores), majd másnap ugyanannak a kráternek az oldalában, majd a tetején autóztunk végig a sziget legmagasabb pontjára, a Roque de los Muchachoshoz. Láthatjátok, hogy La Palma abszolút a kirándulás szerelmeseinek való. Mi végül 6 hét után, fájó szívvel hagytuk magunk mögött. De vigyázat, az időjárás a hegyekben gyorsan változik, felhők jönnek-mennek, és néhol eső is előfordul. És egy plusz jó tanács: vasárnap majdnem mindenhol, minden zárva van, a benzinkutak is. Szóval figyeljétek a tankot!
Következő szigetnek El Hierrot választottuk, de ehhez előbb vissza kellett jönnünk Tenerifére, hogy aztán egy újabb 3 órás kompozás során elérjük a szigetet. El Hierro a legkisebb, nagyjából akkora mint Buda. Európa legdélebbi és legnyugatibb pontja. (Tudom, az Azori-szigetek egy tagja még nyugatabbra van, de az már nem európai lemezen van. Szóval itt lehet vitatkozni.) Egyébként ez a legfiatalabb tagja a sziget csoportnak, még mindig változik. Egyik érdekessége, hogy teljesen önellátó, napelemek és néhány szélturbina adják az áramot. Semmilyen gyárat és multit nem engednek be.
Ez a sziget maga a megtestesült nyugalom. Aki pezsgésre vágyik, kerülje messziről. Sajnos az időjárás eléggé meg tud viccelni itt is, nem tudtunk erdei kirándulásokat tenni. Bár a parton még sütött a nap, mire felértünk az erdőbe a felhők elhozták az esőt. A partok gyönyörűek, de homokos strandra senki ne számítson. Úgy alakult, hogy ez a sziget inkább a múzeum látogatásé volt, de szerencsére semmi unalmasat nem találtunk benne. Rengeteg mindent megtudtunk a sziget keletkezéséről, és az önfenntartó működéséről. Van egy szuper “útlevelük”, ami kedvezményesen megvásárolható és 8 érdekes helyre bemehetsz vele. Bár a sziget icipici, még így is lakatlan az egyik fele. Ennek oka, hogy a talaj alkalmatlan a megművelésre. Még az őslakó bimbachék terelgették erre a kecskéiket, néhány barlang van erre, amit időszakosan használtak. Ma védett terület, csak vezetővel látogatható. A Kanári-szigetek vulkáni szigetcsoport, még ma is aktív. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a legutóbbi vulkánkitörés El Hierro mellett történt 2011-ben. Az erupció víz alatti volt, és bár új sziget végül nem alakult ki, a vízi világot elpusztította azon a részen, de nagyon gyorsan regenerálódott, és szebb, gazdagabb az élővilág mint volt. La Restinga a sziget búvár paradicsoma. Nekünk sajnos még nem volt bátorságunk kipróbálni a búvárkodást, de elhisszük, hogy gyönyörű a hely.
La Gomera szigetét mi kihagytuk a körutunkból, mert annyira nem kedveljük. (Túl szép lenne ha minden szigetet imádnánk.) De korábban már jártunk ott néhányszor így erről is mesélhetek egy kicsit. Teneriféről kb. 40 perc komppal. Tenerife és Gomera közt egy elég mély óceáni árok van, így ez a delfinek és kisebb bálnák lakhelye. Állítólag Columbus La Gomera szigetén lépett utoljára szárazföldre, mielőtt továbbindult Amerika felé. Ennek emléke a fővárosban megtalálható. Nem egyszerű eljutni egyik városból a másikba, egyik partról a másikra, mivel a kb. 5 “nagyváros” csillag alakban helyezkedik el, és ahhoz hogy eljuss A-ból B-be először a partról fel kell menni a hegytetőre, majd újra leereszkedni a partra. Gomerán már nincs vulkáni aktivitás, ami egyébként életben tartja a szigeteket. Ha nincs aktivitás, nem tudnak megújulni és végül a környezeti hatások eltüntetik őket. A sziget közepén található a Garajonay Nemzeti Park babér erdeje. Itt is igen sűrűn esik az eső, így az itteni kirándulás is kimaradt egyelőre. Egyébként La Gomera igen sűrű és szerteágazó túraútvonal hálózattal rendelkezik. Én, mint vízesés-őrült örömmel tapasztaltam, hogy két vízeséssel is rendelkezik. Természetesen mindkettőt meglátogattuk. Az egyik El Cedro-nál található, nagyjából a semmi közepén, a macskaköves erdei úton túl. A másik nagyjából El Gurotol induló kellemes túraútvonalon közelíthető meg. Egy szó mint száz, bár nekünk nem a kedvencünk de egy kis nézelődést Gomera is megér. Vannak egynapos túrák is a szigetre Teneriféről, és a maga nemében szintén gyönyörű hely.
Ha érdekel a folytatás is még több páratlan hellyel, és csodálatos fotóval, kövesd a blogot, mert hamarosan következik. Ráadásul megnézhettek egy nagyon érdekes videót is arról, milyen belülről az otthonként szolgáló furgon.
A Van Life In Canarias oldalát a következő linken érhetitek el: https://www.facebook.com/vanlifeincanarias/?epa=SEARCH_BOX
A címlapfotót a Creative Canari Studios készítette, a bejegyzésben szereplő többi kép a Van Life In Canarias tulajdona. További felhasználásuk csak a szerzők engedélyével lehetséges!
Már olvasható a 2. rész!
FIGYELEM!
Az oldal 2021. január 1-től nem frissül, aktuális tartalmakért kérlek, látogass el a Facebook-oldalamra!
.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: