Útitárs

Ismerkedés a Napisten szigetével

Nemrég egy hetet Rodoszon töltöttünk, ahol megtapasztalhattuk, milyen is valójában, ha Héliosz szigetén beköszönt az igazi nyár. Utunkat sikerült arra a hétre időzítenünk, mikor megdőlt a 12 éves melegrekord, és a hőmérő gyakran 40 fok feletti hőmérsékletet mutatott.

 

Egy kisebb strand a gyönyörű azúrkék tengerrel

A sziget keletkezéséről érdekes legenda kering a görögök körében, miszerint a görög istenek Zeusz vezetésével felosztották egymás között az ország területeit, azonban a távol lévő Héliosznak nem jutott föld. Zeusz kárpótlásul azt ígérte, megkaphatja azt a területet, ami legközelebb kiemelkedik a tengerből. Így lett a Napisten birodalma Rodosz, amit szerelméről, Rhodé nimfáról nevezett el. Nevének jelentése rózsa, ezért a „rózsák szigetének” is hívják, bár mi nem sok rózsabokrot láttunk, úgyhogy maradunk a legendánál.

Ez volt az első görög utunk, amit nem utazási irodával, hanem teljesen egyénileg szerveztünk. (Sartiról, Kefalóniáról és Zakynthoszról a névre kattintva olvashattok.) Repülőjegyet fapados társaságnál foglaltunk egy-egy nagy kézipoggyásszal, amibe egy hétre, ha nem is kényelmesen, de belefért mindenünk. Persze volt egy kis para a reptéren, hogy tényleg bele fog-e férni a megengedett méretbe, mivel most avattuk fel őket. Budapesten nem sokat foglalkoztak vele, a társaság munkatársa kedvesen megkérdezte, ugye beleillik a keretbe, majd kaptunk egy rá bilétát. Utána azért kíváncsiságból kipróbáltuk, pont passzolt. Visszafelé a görögök nem voltak ennyire lazák, ott szigorúan lemértek minden kézipoggyászt, még azt is, ami láthatóan kisebb volt.

Este tíz körül érkeztünk a szigetre, gyorsan felvettük a bérelt autót, de arra szakítottunk időt, hogy alaposan körbenézzük, milyen sérülések vannak már rajta.

Tipikus kis bérautók Rodoszon

Tipp: mi mindig körbekamerázzuk még helyben, így utólag nem tudnak semmi olyat ránkverni, amit nem mi csináltunk.

 

Falirakiban szálltunk meg egy apartmanban. A házigazdánk nagyon kedves és segítőkész volt, még az utcán is megismert, és vidáman integetett, ha találkoztunk. Utolsó két esténket töltöttük csak más helyen, ha érdekel, miért, ITT elolvashatod.

Az apartman szerencsére közel volt a város központjához, de kellően távol, hogy ne sokat halljunk az éjszakai szórakozóhelyek ricsajjá gyúródott zajának egyvelegéből.

Faliraki egyébként szó szerint sokkolt, régen jártunk már olyan helyen, ahol ekkora tömeg, ilyen nyüzsgés fogadott volna. Persze ennek az is oka, hogy régen nyaraltunk főszezonban.

Faliraki és Rodosz után az egyik legfelkapottabb város Lindosz

Konkrét programot nem terveztünk, úgy voltunk vele, mikor mihez lesz kedvünk, minden napra kinézünk valamit az útikönyvből úgy, hogy a főbb látnivalók azért ne maradjanak ki. Nem is maradt ki semmi, sőt, szuper kis eldugott helyeket fedeztünk fel, ahová a szervezett kirándulások alkalmával már nem viszik el a turistákat.

Csendes kis utca Rodosz város belvárosától kicsit távolabb

Ami meglepő volt, hogy azt gondoltunk, isteni gyroszokat fogunk enni, de őszintén szólva semmi extra nem volt, itthon még finomabbat is kapni. Az adagok nagyok, de háromból talán egy volt olyan, ami tényleg jó volt. Nagyon finomak viszont a bárányos ételeik, és általánosságban is jól ízesítenek, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy szuvenírként fűszereket fogunk hazahozni, ami teljes mértékben „kézipoggyász-barát” ajándék.

Ami még nagyon ízlett, azok a fagyik, amiből egy gombóc kettőnek is megfelel, valamint a frappék és a frissen facsart gyümölcsleveik is verhetetlenek.

 

Ha többre is kíváncsi vagy, és szeretnéd jobban megismerni a Napisten szigetét, kövesd a blogot, hamarosan jönnek a részletek is!

 

Ha tetszett az írás, és úgy gondolod, mások is érdekesnek találhatják, kérlek, egy megosztással népszerűsítsd.

Még több utazással kapcsolatos érdekesség olvasható  Facebook-oldalamon.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!