Útitárs

Miért olyan kedvesek a görögök?

Ha valaki Görögországban jár, pláne első alkalommal, ez a kérdés joggal merülhet fel benne azzal a gyanúval együtt, hogy valami hátsó szándék biztosan lapul a mosolyuk mögött. De tényleg így van ez?

 

Egy helyi halász büszkén mutogatja a turistáknak az aznapi fogását, és, hogy hogyan dolgozza fel

 

Meséltem már korábban a portugálokról, akiktől csupa pozitív tapasztalattal tértünk haza. Nincs ez másként a görögökkel sem, mégis, a két nép vendégszeretete teljesen más.

Hogy milyenek a görögök?

Először is nagyon nagyon kedvesek és közvetlenek, már-már túlzottan, ami a távolságtartóbb népeknek, mint nekünk is, elsőre tényleg nagyon fura. Ha már nem első alkalommal járunk az országukban, egyre kevésbé lesz szokatlan.

A közvetlenségre egyik nagyon jó példa, mikor jó pár éve Sartin nyaraltunk, és éppen strandra tartottunk. Én a kitaposott úton mentem, míg útitársam a kalandosabb útvonalat választotta, és a sziklákon mászott át. Egyszer csak valahonnét becsatlakozott mellém egy bácsi a szamarával. Angolul kb. annyit tudott kérdezni, honnét jöttünk, de szerintem már a választ sem értette. De ez cseppet sem zavarta, kedélyesen magyarázott nekem görögül, majd a következő kereszteződésnél elköszöntünk egymástól mint két régi ismerős, akik éppen összefutottak.

Ha segítségre van szükséged, a görögök mindig szívesen eligazítanak. És bár az ember érzése néha valami olyasmi, hogy a potenciális pénzeszsákot látják benne, és azért ilyen segítőkészek, mégsem ez az ok. Bár az vitathatatlan, hogy nagyrészt a turizmusból élnek, ezért érdekük, hogy az utazók szívesen térjenek vissza országukba.

Ami miatt pedig nagy kedvenceim, hogy imádják az állatokat: etetik a galambokat, és a kóbor macskák sem éheznek náluk.

Galambokat etető görög bácsi az egyik parkban

Ami irigylésre méltó, hogy soha nem aggódnak semmin, ha tudják, megoldják a problémát, ha nem, akkor meg tényleg felesleges idegeskedni miatta.

Idén emiatt kissé kellemetlen helyzetbe kerültünk, mert rodoszi nyaralásunk pont arra az időszakra esett, mikor a görögöknél 12 éves melegrekord dőlt meg, és a hőmérő sokszor 40 fok feletti értékeket mért. Ezzel nem is volt gond, napi 5 eurót megért, hogy ne kapjunk hőgutát, és esténként hűsölhessünk a légkondis szobában. Azonban szombat délután a nem éppen új szerkezet felmondta a szolgálatot, és a szobánkban kezdett elviselhetetlenné válni a hőség. Az apartman tulajdonosa a tőle telhetőt megtette, hozott nekünk egy ventillátort, mert hétvégén légkondi szerelőt nem lehet szerezni arrafelé és amúgy is már csak két napot vagyunk. Sajnos ez nem sokat ért, és mivel másik szabad szobája nem volt, így sajnálkozva vette tudomásul, hogy az utolsó két napra átköltözünk egy másik apartmanba. Így megköszöntük a kedvességét, és továbbálltunk.

Talán már mondanom sem kell, hogy az új helyen is ugyanolyan barátsággal fogadtak bennünket.

Rodosz egyik zsúfolt tere

Hogy ne csak a jót említsem, volt azért kifejezetten idegesítő megnyilvánulásuk is, amit főleg éttermeknél tapasztaltunk, ugyanis sok helyen elég csak egy röpke pillantást vetni az étlap felé, és már tessékelnének is be az étterembe. Hol kedvesebben, hol rámenősebben, és van, hogy kifejezetten erőszakosan. Emiatt még a legszimpatikusabb helyet is inkább kihagytuk.

Bármilyen jól is néz ki az étel, az erőszakosságot nem szeretjük

Mi még arra figyeltünk, hogy tankolásnál sokszor ki sem kell szállni a kocsiból, csak megmondani, mennyi benzint szeretnénk, így viszont nem látni a számlálót. Mi azért mindig résen voltunk, hogy biztos annyi üzemanyag kerüljön a tankba, amennyiért fizetünk.

Összességében azonban még mindig elmondható, hogy lenne mit tanulnunk a görögök vendégszeretetéből. Ha nem is szeretünk annyira közvetlenül kommunikálni, de a segítőkészség és a kedvesség alapvető lenne.

Egy halász éppen a csalihoz töri fel a kagylót

Nektek milyen tapasztalataitok vannak?

 

Ha tetszett az írás, és úgy gondolod, mások is érdekesnek találhatják, kérlek, egy megosztással népszerűsítsd.

Még több utazással kapcsolatos érdekesség olvasható  Facebook-oldalamon.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!