Útitárs

Vulkántúra Tenerife legmagasabb pontjára, a Teide csúcsához

Mikor nyáron eldőlt, hogy a Kanári-szigetekre utazunk, méghozzá Tenerifére, el sem tudom mondani, milyen várakozással teli hónapok következtek, hiszen régi vágyam látszott teljesülni, miszerint testközelből láthatok egy igazi aktív vulkánt, amely már ezer éve szunnyad. Persze csak akkor, ha az időjárás is úgy akarja, szeles, felhős, viharos időben ugyanis a felvonó nem jár, és valószínűleg gyalog sem szívesen vágnánk neki a körülbelül 7 órás útnak. (Hogy ebben az esetben mi történik az előre megváltott és kifizetett Cable Car jegyekkel, valamint a Teide csúcsra szóló engedéllyel, azt szerencsére nem kellett megtapasztalnunk, mert ragyogó időben volt részünk.)

A Teide távolról

A Teide távolról

Már több, mint egy hete Tenerifén voltunk, távolról már meg is csodáltuk a vulkánt, mikor a Roques de Garcia szikláinál túráztunk. Jogos a kérdés, hogy miért is vártunk ilyen sokáig a csúcshódítással. Nos az oka mindössze annyi, hogy ha szeretne az ember egészen 3718 méterig, a legeslegmagasabb pontjáig feljutni, akkor jó előre úgynevezett Teide Pass-t kell igényelni. Ez annyit jelent, hogy kapsz egy engedélyt, amivel a felvonó melletti kis kapun átengednek a csúcsra vezető ösvényre. Bővebb tudnivalókat EZEN a linken találtok. Ha jó kondiban vagytok, és tehetitek, ezt semmiképpen ne hagyjátok ki, hiszen ingyenes, de a természet védelmében naponta csak korlátozott számú látogatót engednek fel, így még egy néhány órás időintervallumot is be kell lőni, hogy mikor érkeztek. És ami a legfontosabb, hogy hónapokkal előtte meg kell ezt tenni, mert a helyek gyorsan betelnek.

Ez volt az egyik oka, hogy a túrakönyvünk által javasolt fekete, vagyis a legnehezebb kategóriába besorolt útvonalat mi megfordítottuk. Eredetileg ugyanis a kiindulópont egy kis parkoló lenne a felvonótól körülbelül 2,5 kilométerre, majd a csúcsról már úgynevezett Cable Car vinne le a Teleferico lábához, és innen kellene visszasétálni a kocsihoz.

Mivel időhöz voltunk kötve, így a fordított útvonalat választottuk, amit később cseppet sem bántunk, mert a könyv által 7 órásnak írt utat felfelé biztos, hogy jóval több idő alatt tettük volna meg. A biztonság kedvéért a Telefericora is foglaltunk helyet, a beszállókártyán még a kocsi számát és az indulás időpontját is meghatározták. Ehhez képest legalább fél órás késéssel jutottunk be a kabinba, elénk engedtek csoportokat, és szerintem azok is hamarabb beszállhattak, akik a helyszínen váltottak jegyet. Ez kissé bosszantott, de türelmesen kivártuk, hogy beférjünk a kabinba, ahová heringként préselték be a turistákat. Ilyen drágán és ilyen kényelmetlenül még sosem utaztunk, de szerencsére csak 15-20 percet kellett kibírni.

A felvonó

A felvonó

A hegytetőre felérve az emberek gyorsan szétszéledtek, rajtunk kívül csak körülbelül 4 kirándulónak volt meg az engedélye, hogy felmehessen az utolsó pár száz méteren a legizgalmasabb részre. Mivel ilyen magasságban már ritkább a levegő, így a felfelé való séta is nehezebben ment, sűrűn megálltunk pihenni, és gyönyörködni az elénk táruló panorámában.

A nagy épület a felvonó "háza", tőle balra a kicsinél pedig az engedélyeket kell érvényesíteni

A nagy épület a felvonó “háza”, tőle balra a kicsinél pedig az engedélyeket kell érvényesíteni

Egy kis pihenő

Egy kis pihenő

Panoráma

Panoráma (a sárgás elszíneződéseket a kéngőz okozza)

Közeledve a célhoz egyre több helyen fedeztünk fel kis lyukakat, amikből forró kénes gőz tört elő. (Erről készítettem egy kis szemléltető videót, amit ITT megnézhettek.) Ennek köszönhetően a vulkán csúcsán elég büdös volt, viszont ilyen panorámát máshol nem látni. Szerencsénkre egy nagyon tiszta napot fogtunk ki, semmi köd, semmi felszálló pára, mindössze néhány felhő, és ragyogó napsütés, így a távolban jól kivehető volt La Gomera és Gran Canaria szigete is. Hosszabb pihenő után felkerekedtünk, és megkezdtük a leereszkedést.

Kilátás a csúcsról

Kilátás a csúcsról

dsc_3849

A távolban egy másik sziget

A távolban egy másik sziget

A felvonóhoz visszaérve rövid WC-szünet (mivel a több órás út során erre nincs lehetőség később) valamint egy energiát adó automatás kávé után elindultunk gyalogosan a kijelölt túraútvonalon. Erre nagyon kevesen vállalkoznak, így lefelé szinte csak mi ketten mentünk, és néha-néha jött szembe egy-egy kisebb csoport, vagy magányos turista, akiknek a látványa (a szenvedő, elgyötört arcok) megerősített minket abban, hogy jól döntöttünk, hogy nem lentről felfelé vállaltuk be az utat.

Itt láttunk először egy különleges kutyát, amiről hirtelen el sem tudtuk dönteni, miféle állat. Aztán később még sokszor megfigyelhettük őket, és megtudtuk, ezek a Podenco Canario fajtájú kutyák, vadászatra tartják őket. Kicsit úgy néznek ki, mint a fáraók “kedvencei”.

Nyúlra vadászó Podenco Canario

Nyúlra vadászó Podenco Canario

Lefelé sokáig egy út vezet mindenféle elágazás nélkül, ami csodálatos lávamezőkön visz keresztül, ahol az egészen sötét, fekete színű lávakövektől a vöröseseken át a világos sárgás színűig mindenfélét lehet találni. Még jó, hogy lyukacsossága miatt könnyű, mert nagy gyűjtő lévén néhányat (méretesebbeket is) a hátizsákba pakoltam, mégsem tűnt fel, hogy sokat cipelünk.

Lávakövek mindenhol

Lávakövek mindenhol

dsc_3883

dsc_3897

Az ösvény

Körülbelül a táv harmadánál van egy turistaház, a Refugio de Altavista , ahol akár szobát is lehet bérelni. Biztos nagy élmény egy naplemente, vagy napfelkelte is a hegyen.

dsc_3912

2-3 óra gyaloglás után már kezdtünk fáradni, még lefelé is elég megerőltető a nagyon meredek úton haladni, főleg, hogy apró vulkáni kövek teszik “csúszósabbá”.

Kövekkel nehezített terep

Kövekkel nehezített terep

Egy minikráter a távolban

Egy minikráter a távolban

Megkönnyebbültünk, mikor elértük a Montana Blanca nevű hegyet, innen ugyanis már könnyebb terep következett, de még így is sok volt hátra, és figyelni kellett, mert itt már többfelé vitt az út, valamint muflon vadászat miatt nem mindegyik járható bármilyen időpontban. Azt mondjuk el sem tudtuk képzelni, hogy ilyen környezetben hogy él meg a muflon, de a táblák szerint előfordulnak a környéken.

Montana Blanca

Montana Blanca

Gyönyörű táj

Gyönyörű táj

dsc_3952

Ezeket a hatalmas köveket a vulkán “lőtte” ki

Muflon vadászatra kijelölt hely

Muflon vadászatra kijelölt terület

Szép tájon haladtunk végig, de már szaporáztuk a lépteinket, mert a nap kezdett elbújni, és több, mint 2000 méter magasan napsütés nélkül eléggé hűvös tud lenni. Kellett még körülbelül másfél, 2 óra, hogy elérjük az autóutat, ahonnét még 2 és fél kilométer volt a parkoló, ahol az autót hagytuk.

Csodás marsbéli táj

Csodás marsbéli táj

Kezd elbújni a nap

Kezd elbújni a nap

dsc_3969

Körülbelül fél távon még van egy kilátópont, a Mirador de Tabonal Negro, de, hogy milyen fáradtak voltunk, azt az is bizonyítja, hogy meg sem álltunk szétnézni, csak ballagtunk rendületlenül az út szélén, és számoltuk a métereket, hogy vajon mennyi lehet még hátra.

Egy lávafolyás nyoma az út mellett

Egy lávafolyás nyoma az út mellett

Aztán végre odaértünk, gyorsan bepattantunk, felcsavartuk a fűtést, és a naplementében elindultunk vissza Puerto de la Cruz felé.

dsc_3972

Út közben pedig még egy csodás látványban volt részünk, amit kicsit (csak nagyon kicsit) talán a sarki fényhez lehetne hasonlítani: a lemenő nap fényeitől rózsaszínben úszó égboltot egy különleges kékes-zöldes szín festette meg.

Különleges fények egy remek nap zárásaként

Különleges fények egy remek nap zárásaként

Mivel beleszerettünk a környékbe, elterveztük, hogy visszajövünk még ide, és túrázunk egyet a másik irányba, a Pico Viejo felé is. Így néhány nap múlva ismét itt voltunk, ám amíg Puerto de la Cruzban napsütés és tiszta idő volt, a hegy csúcsa felhőbe burkolózott, és valószínűleg fent már szél és eső is tombolt, mert a felvonó sem járt. Így sajnos másodszorra már nem jutottunk fel, csak a környéken sétáltunk egy kicsit, de hamarosan a Teide lábához is elért az eső, így a napfényes part felé vettük az irányt.

Ha ilyen felhőt láttok a Teide csúcsán, már kicsi az esély, hogy felvonóval feljuttok

Ha ilyen felhőt láttok a Teide csúcsán, már kicsi az esély, hogy felvonóval feljuttok…

A rossz idő elérte a hegy lábát is

és a rossz idő elérte a hegy lábát is

 

 

Ha tetszett az írás, és úgy gondolod, mások is érdekesnek találhatják, kérlek, egy megosztással népszerűsítsd.

Még több utazással kapcsolatos érdekesség olvasható  Facebook-oldalamon.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!